A hatvankettes és a hatvanhatos vb gépfocija után újra visszatért a szellem és a látványos támadójáték a nemzetközi futballba, ezt testesített meg az 1970-es brazil válogatott, az egyetemes labdarúgás vitán felül legnagyszerűbb csapata. Listákat gyártani, különböző korszakokat és játékosokat összehasonlítani ugyan hülyeség, de ezt csak a hippokrita énünk mondatja velünk, hiszen mi sem nagyszerűbb annál, mint személyes kedvenceink mellett kardoskodni az utolsó töltényig. Listázással folytatódik a RádióQ-val közösen futó vb-történeti rovatunk.

1) 1970 - Brazília
Ami a nemzetközi pénzügyekben az aranystandard, az a labdarúgásban az 1970-es vb mezőnyét lesöprő brazil válogatott, minden idők legerősebb, legnagyszerűbb és legszebben játszó csapata; tehetség és ösztönös zsenialitás a legkényesebb ízléssel ötvözve. 19-7-es gólkülönbség mellett hozták a torna összes meccsét, hosszabbításra sem tudták őket kényszeríteni, a döntőben kivégezték a másik dimenzióban púposkodó olaszokat.

Felépítmény: Carlos Alberto nemcsak a világ egyik legjobb védője volt, de gyakran vállalkozott felfutásokra is, ami abban az időben meglehetősen szokatlan volt egy hátvédtől. Clodoaldo cselezőkészsége még ebből a csapatból is kiemelkedett, Jairzinho képtelen volt abbahagyni a gólok rugdosását – a vb-k történetében elsőként, és máig utoljára, minden meccsén betalált. Rivelino talán a keret legsokoldalúbb tagja volt, nem mellesleg ő találta ki az elasticót, amit a fiatalabb generációk inkább Ronaldinho-cselként ismernek. Gerson korának legjobb passzolója, a csapat játékmestere volt – ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni, és szintén ezt a garnitúrát erősítette egy Pelé nevű srác is, azt mondják, ő is elég jól mozgott. Mellettük Tostaónak (kattints és nyerj!), Britónak és Piazzának is fontos szerep jutott.

2) 1974 – NSZK
A hetvenes évek elején köszöntött Európára a németek aranykora, meghatározó szerepüket húsz éven keresztül fenn tudták tartani, de minden ezzel a pofátlanul fiatal csapattal indult. A Bayern München bombaerős együttesére épülő (BEK-győzelem 74, 75, 76) Nationalelf felvezetésként megnyerte az 1972-es Eb-t, majd a szintén legendás, az európai labdarúgás arculatát is alapjaiban átformáló, Cruyff vezette holland válogatottat is lebírták, a csapatot emésztő heves belviszályok és gyűlölködések ellenére is. A hetvenes évek közepén ez a csapat letarolta az egész világot.

Felépítmény: A kapuban több mint egy évtizeden keresztül Sepp Maier állt, aki elképesztő reflexvédései után – az egyébként nem túl hangzatos –  Die Katze von Anzing becenevet kapta, a történelem egyik legnagyszerűbb kapusa volt. Breitner és Beckenbauer, két öntörvényű, de zseniális védő a hátsó alakzatban, játékukkal komolyan meghaladták korukat, különösen Beckenbauer könnyedsége, eleganciája volt lenyűgöző. Gerd ’Bomber der Nation’ Müller minden idők egyik legeredményesebb, leggólérzékenyebb csatára volt, őt olyan nagyságok igyekeztek kiszolgálni, mint Wolfgang Overath, a kölniek legendája, aki a Real Madrid sztárját, Netzert szorította a kispadra, és akkor Grabowski* vagy Uli Hoeness neve még elő sem került.

(mini trivia: Grabowski pályája 1980-ban ért véget, egy Lothar Matthaus belépő nyomán)

3) 1954 - Magyarország
Az ötvenkettes olimpia megnyerésével hangoltunk, oda-vissza leiskoláztuk az angolokat, majd a vb-n konstans gólfieszta mellett legyőztük a története addigi összes vb-meccsét megnyerő, kétszeres világbajnok Uruguayt, és megaprítottuk a brazilokat is. A világ az Aranycsapatot (Mighty aka Magical aka Marvellous aka Magnificent Magyars) csodálta. Az elmaradt vb cím ellenére is dobogóra jelöljük őket, mert ez volt az első olyan csapat, amely nem csak eredményeivel, de játékával is kétség kívül meghódította ez egész világot. Kultikus, misztikus, csodálatos válogatott volt.

4) 1974, 1978 Hollandia
A háromszoros BEK-győztes (71, 72, 73) Ajax tizenkét apostolára épülő válogatott Rinus Michelsszel a kispadon félelmetes gépezetként működött, totális futballjával teljesen felforgatta Európa labdarúgását, bárkit képesek voltak gólokkal megalázni. Sajátos sorstragédiájuk, hogy egymás után két vb-döntő is kicsúszott a kezük közül, egy Johan Cruyff-fal, egy nélküle.

Felépítmény:  Wim Suurbier mind az Ajaxnak, mind a válogatottnak meghatározó tagja volt, nagy munkabírás, átleg feletti gyorsaság és technikai képzettség jellemezte. Ruud Krol szélsővédőnek és középhátvédnek is egyaránt kiváló volt, lestaktikájuk halálos csapdaként működött. A középpályán Johan Neeskens jelentette a világszínvonalat. Kiemelkedő futómennyisége, technikai képzettsége és összjátéka Cruyff elsőrangú szárnysegédjévé tette, amit beceneve is mutat: Johan Segon (II. Johan)

(mini trivia: Horst Blankenburg Európa egyik legjobb védőjének számított, furcsa mód szülőhazája (NSZK) válogatottjában egyszer sem/egyszer (?) lépett pályára, mert Beckenbauer miatt nem fért a söprögető posztjához. Országváltás után már holland válogatott sem lehetett/nem adta fel a reményt, hogy egyszer német válogatott legyen, ezért nem lett a holland tagja. Zavaros az ügy, akinek pontos információja van, tegye helyre a dolgokat, köszönjük)

A királyi pár – the starter and the finisher
Piet Keizer és Johan Cruyff esküdt ellenségek voltak, de a pályán tökéletesen egészítették ki egymást. Sok szakértő szerint Keizer még az isteni Cruyffnál is nagyobb játékos volt. Ebbe mondjuk semmiképp nem mennénk bele, de az biztos, hogy Cruyff ragyogásában jókora szerepe volt Keizernek, akinek elsősorban hihetetlen pontossága, precizitása volt a védjegye.

Johan Cruyff – Játékosként, edzőként, játékelméleti géniuszként valószínűleg senki nem gyakorolt nagyobb hatást a világ labdarúgására, minden szeren a legnagyobbak közé tette névjegyét, talán nem túlzás az egyetemes labdarúgás legkomplettebb alakjának választani. Ugyanakkor erőszakos, összeférhetetlen, gőgös és fennhéjázó személyiségének szerepe* lehetett abban, hogy a hollandok sosem jutottak el a vb címig.

(mini trivia: mikor kiderült, hogy az Ajaxból a Barcelónához igazol, Keizer az asztalon kezdett táncolni örömében)

5) 1958 Brazília
Az első vb-győztes brazil válogatott, mely megtestesített mindent, amit azóta is szamba-futballnak nevezünk, ez a generáció vezette fel Brazíliát nevét a labdarúgás aranyoldalaira. A Svédországban rendezett tornát veretlenül, döntő fölénnyel nyerték, az elődöntőben Franciaországot, a döntőben a házigazdákat oktatták le egyaránt öt-kettőre, miközben tökélyre fejlesztették a 4-2-4-es hadrendet.

Felépítmény: hátul a Santosok, Nilton és Djalma biztosították a széleket, Djalmában a modern kori wingback előfutárát tisztelhettük, középen Bellini tartotta a frontot éveken keresztül. Didi minden idők egyik legnagyszerűbb szervezője volt, olyan szélsőkkel, mint Garrincha, akit Pelé után a második legnagyobb brazil labdarúgónak szokás jelölni. Elől Vava termelte a gólokat mániákusan. Ja, igen, Pelé már ebben a gárdában is alkotott.

6) 2002 Brazília
Nem bírunk kifogyni a brazilokból, ez az újkori gárda is a legnagyobbak között lehetett volna, nem az ő hibájuk, hogy igazából ellenfél nélkül nyerték a tornát, mégpedig minden idők legjobb gólkülönbségével (18-4, pedig nem is a századelőn járunk), hosszabbítás és döntetlen nélkül.

Felépítmény: ez a csapat komoly ízelítőt adott, mit is jelent az, mikor Hegyi Iván csillogó szemmel kezdi sorolni a régi idők korszakos csillagait; az ember akaratlanul is kételkedni kezd, vajon tényleg előfordulhat-e az, hogy egy komplett csapatnyi világsztár játszik egy adott válogatottban. Cafu, Ronaldo, Rivaldo, Ronaldinho, Juninho, a fiatal Kaká és a legjobb-legrosszabb, de mindenképp korszakos balfutóhátvéd, Roberto Carlos igazolja, hogy bezony megesik az ilyesmi. Ez a csapat galoppal is a teljes mezőny fölé magasodott.

7) 1986 Argentína
A jelöléssel elsősorban Diego Maradónának kívánunk életművet állítani (bizonyára másra sem vágyott eleddig), a vb-k történetében sem előtte, sem azóta nem tudott egy játékos ennyire dominánsan futballozni. Burruchaga, Valdano és Ruggeri hathatós asszisztálása mellett Maradóna mindent megmutatott a labdarúgásból, a többiek pedig alázatos tették robotmunkájukat, melynek eredményeképp négy meccset nyertek az egyenes kieséses szakaszban hosszabbítás nélkül, amit csak az előbb említett 2002-es brazil csapat tudott megismételni.

8) 1930 Uruguay
A század első harmadának szinte egyeduralkodója volt ez a csapat, az első vb-t megelőző két európai olimpiát is megnyerték. Stílusuk gyökeres ellentéte volt a később uruguayi módinak; művészek voltak, fejjel és lábbal is gyorsabbak ellenfeleiknél, rövidpasszos, kombinatív focit tanítottak a világnak. Legjobbjuk José (Leandro) Andrade  volt, hazájában La Maravilla Negrának, vagyis Fekete Csodának becézték, csak Juan Schiaffino, vagy Enzo Francescoli mérhető nagyságához.

9) 1934 Olaszország
Igen hasonló dolgokat tudunk elmondani a nemzetközi szintéren éppen az urukat váltó nagyszerű olasz csapatról, ők még más stílust, más szemléletet képviseltek, mint például az 1982-es, gyötrődésben is világbajnok poszt-catenaccio társaság.

Vittorio Pozzo csapata viszont a kor legnagyobb és legjobb csapatának számított, mindkét vébét megnyerték, ahol elindultak (igaz, dél-amerikai bojkottok mellett). A második világháború - és az emiatt elmaradt két világbajnokság - nagy valószínűséggel - két éremtől fosztotta meg a taljánokat, akik olyan virtuóz klasszisokkal rendelkeztek, mint Silvio Piola, az ollózás feltalálója, vagy Ferrari, Giuseppe Meazza, Orsi és Schiavio.

10) 1982-1986 Franciaország
Ez talán nem a legobjektívebb választás, és arra a prekoncepcióra épül, hogy ha a német csapat ellen nem marad el Toni Schumacher kiállítása, akkor minden bizonnyal ez a gárda húzza be a vb-címet, mint ahogy a két évvel később rendezett hazai Eb-n sem tudta őket megállítani senki – mindjárt más lenne a csapat megítélése a hype-skálán. Teljes joggal, hiszen ebbe a keretbe még egy vb harmadik hely is szorult négy évvel később.

Felépítmény: Joel Bats korának egyértelműen legjobb francia kapusa volt, Amorost pedig a világ legjobb jobbhátvédjei között tartották számon, a középpályát pedig a mágikus négyes uralta – Alain Giresse, Michel Platini, Luis Fernández és Jean Tigana, elől pedig Dominique Rocheteau termelte a gólokat.